– Honnan a Wanek becenév?
– Milyen eredményeket hozott az ökölvívás?
– Az akkori erős mezőnyben nem volt esélyem bajnokságot nyerni, de öt éven keresztül szerepelhettem a válogatottban országok közti csapatmérkőzéseken. Többek közt Kajdival, Gedóval, Badarival bunyózhattam egy válogatottban és mondhatom, hogy tűzbe mentünk volna egymásért. 1973-ban fejeztem be a bunyót és utána évtizedekre el is szakadtam a sportágtól.
– Mi volt ennek az oka?
– A megélhetést más területen kerestem a család számára, de húsz éve, 1997-ben találkoztam Klein Csabával, akit még az MTK-ból ismertem és addig-addig „fűzött” míg nem ott találtam magam a Tájfunban egy élménybeszámolón. Innen már csak egy keveset kellett piszkálnia, hogy a Vasasban folytassam az edzői kar tagjaként. Óriási megtiszteltetés volt, hogy 1999-ben Szántó Öcsi mellé kerültem a válogatottba, a serdülőkön kívül minden válogatott csapatnál dolgoztam, a felnőtteknél, a junioroknál, a lányoknál, akiknek a 2003. évi világbajnoki teljesítményét végig élni életem egyik csúcsa volt. Állandóan úton voltam versenyről versenyre.
Szántó Öcsi bácsi sem mulasztotta el megemlékezni egykori munkatársáról: „Patkós Jani soha el nem fáradt. Lelkiismeretes, alapos és szorgalmas edző volt, aki a tiszta ökölvívás híve volt. Precízen dolgozott, a gyerekeket a tiszta ökölvívásra tanította.”
– Melyik tanítványa állt a legközelebb Önhöz?
– Csúnya szó, de életem „produktuma” Vadász Andris, aki miatt ha kellett, itthonról vittem el pénzt, ha a versenyeztetéséhez az kellett. Róla mindig is mint olimpikonról gondolkodtam és ha folytatódhatott volna a közös munkánk, úgy érzem, hogy el is érte volna ezt a célt.
– Milyen az edzőideálja?
– Mi még azokhoz vagyunk szokva, mint Szalay László, Adler Zsiga bácsi, Fogarasi Misi, akik mindent megtettek a versenyzőért, a ringben és azon kívül is. Akkor még sportolót és embert neveltek az edzők. A maiak közül soknak, tisztelet a kivételnek, közük nincs az emberhez, csak ordítoznak a ring mellől, miközben még egy kutyát nem neveltek fel, nemhogy egy bokszolót. Ma úgy látom, hogy a dolgok rákfenéje az, hogy csak az eredményt hajtják, inkább elcsalják a gyerekeket a másik klubból, ahelyett, hogy nevelnének. Sajnos tudomásul kell venni, hogy ma már más a mentalitás. Pedig a cél ma sem kellene, hogy más legyen, mint az, ahogy a KSI-ben Madárból ökölvívót és embert neveltek.
– Milyen stílusban leli örömét?
– A jó bokszban, de csakis abban. Annak nem tudok tapsolni, ha kikaparják egymás szemét. Mindig azt szoktam mondani, hogy csak az tud hibázni, aki megtanulta a jó és tiszta bokszot. Az alapjaiban rosszból mindig csak rosszat lehet húzni.