Atlanta olimpiai bajnokát azt hiszem minden olvasónk nagyon jól ismeri, nehéz róla bármi újat mondani, ezért leginkább csak statisztikai adatok felsorolására szorítkozunk. 1970. augusztus 17-én született, 1985 és 1988 között az EVIG SE, majd 1988 és 1997 között a Vasas ökölvívója volt. 1997 profinak állt az Universum Promotions „alkalmazásában” és itt is fejezte be karrierjét 2002-ben. Amatőrként lég és harmatsúlyban, profiként pehelysúlyban versenyzett. 1988-ban Gdanskban junior Európa bajnok lett. Ezt követően számtalan versenyt nyert, hely hiányában csak a leglényegesebbek: hétszeres egyéni magyar-, egyszeres német csapatbajnok, 1991-ben (Göteborg) és 1996-ban (Vejle) Európa-bajnok. Világ-kupán: 1990-ben Dublinban második, 1994-ben Bangkokban harmadik helyezett. 1991-ben Sydneyben és 1997-ben Budapesten is világbajnok. Az 1992-es barcelonai olimpiára már esélyesként érkezik, könnyedén menetel a elődöntőig (a dán Jesper Jensen pontot sem tud csinálni ellene, 14-0-ra győz), ahol azonban meglepetésre az Észak Korea-i Choi Chol-Su 10-5 arányú pontozással legyőzi, így első olimpiájáról „csak” bronzéremmel tér haza. Négy év múlva, Atlantában azonban már nem tud hibázni, ismét gond nélkül veszi az akadályokat, majd a döntőben simán győz a kubai Arnaldo Mesa ellen 14-7-re. Ezzel ő lett a 8. magyar ökölvívó, aki olimpiai bajnoki címet szerzett. Amatőr karrierje során 297 mérkőzést vívott, ebből 282-t megnyert, 1 döntetlen és 14 vereség mellett. Profiként WBO világbajnoki címet szerzett, amit azonban nem sikerült megvédenie. Ezt követően még 2 mérkőzést vívott és 22-1 (11 KO) mérleggel fejezte be profi pályafutását. Azóta sem nagyon tétlenkedik, igazi közéleti figura maradt: profi meccseken bíróként, supervisorként tűnik fel, éttermet vezet, a WBO szervezet alelnöke valamint az RTL képernyőjén is gyakran láthatjuk műsorvezetőként.