Juhász Roland a Magyar Ökölvívó Szakszövetség Bíróbizottságának vezetője, de korábban a legmagasabb szinteken dolgozott bíróként, a legfontosabb eseményeken mind működhetett, és dolgozhatott. A tokiói olimpiai játékokon ugyan nem volta magyar bíró, így utoljára Juhász Roland képviselhette hazánkat 2016-ban Rio de Janeiro városában. Mint korábbi olimpiai bíró, és a sportág érdekeit figyelembe vevő sportszakember összefoglalta a tokiói ötkarikás tapasztalatait, amelyet a magyarországi események mellett itthonról követett nyomon, és értékes gondolatokkal gazdagította a sportágunk jelenlegi helyzetét, amely változtatásokra szorul. „Követve a tokiói olimpia ökölvívó eseményeit megfogalmazódott bennem, hogy minden szinten komoly változtatásokra van szükség ahhoz, hogy szeretett sportágunk továbbra is megmutathassa magát ezen a négyévente megrendezett csodás eseményen.Mind vezetői, edzői és bírói szinten szükség van a szemléletváltásra, tudomásul kell venni, hogy a világ nagy sebességgel változik, gyorsul. Ehhez, mint más sportágak már megtették, nekünk is változni kell, hiába van az ökölvívás többezer éve az olimpiák tradicionális alapító sportágai között.Vezetői szinten az AIBA új elnöke, Umar Kremlev és főtitkára, olimpiai és világbajnokunk Kovács Kokó István (akire méltán büszkék lehetünk hiszen ilyen erős pozícióban magyar ökölvívó szakember még sohasem volt) hatalmas erőfeszítéseket és változásokat hoznak nap mint nap e cél érdekében. A Pistivel történő legutóbbi beszélgetésünkből is kihallatszott az, hogy hatalmas elánnal és elképzelésekkel, dolgoznak az ökölvívás megreformálásán, példának okáért nemsokára új szabálykönyvet és pontozói rendszert fognak kialakítani.Az edzői munka nem az én asztalom és nem is akarnám azt minősíteni, de az ökölvívók tudásának legjavát az edzőikkel történő közös munka, felkészülés határozza meg, amelyet bizony az edzői felkészültség is nagyban befolyásol. Az AIBA már folyamatosan végzi a nemzetközi edzőképzéseket és ha minden igaz akkor újabb nemzetközi akadémiákat fognak építeni, amelyek pont ezen fejlődéseket fogják szolgálni világszerte.A bíráskodás, ez az a téma, amely igazán az én asztalom. A magammal szemben támasztott maximális felkészültséget elvárva követem az olimpia eseményeit. Sajnálatos, és mielőtt bárki is megkövetne, minden tiszteletem a kijelölt sportszakembereknek a más sportágakban elért eredményeik miatt, de az IOC által kijelölt Task Force bizottság egyetlen tagjának sincs semmi köze az ökölvíváshoz és nekik kellett hozniuk olyan döntéseket amelyek odáig vezettek, hogy az olimpián történő bíráskodás finoman fogalmazva sem volt túl acélos. Az IOC ragaszkodik a neutralitáshoz, a semlegesség fenntartásához, ennek ellenére 4-5 ország 2 bírót is utaztathatott Tokióba. A bírók kiválasztásának a metodikáját talány fedi, ennek az áldozata a két magasan jegyzett bírónk, Babai Sándor és Béki Piroska, akik több olimpiai kvalifikációs tornán is működhettek, ennek ellenére kiemelkedő teljesítményeik alapján sem lettek beválasztva az olimpiai keretbe, úgy, hogy jó páran a kint dolgozók között elit magyar bajnoki szinten sincsenek. Rengeteg 4:1-es és 3:2-es megosztott pontozás volt az olimpián. A ringben és nem akarom a kollégákat megsérteni, de farkas ordító hibákkal működtek, melynek következtében nem mindig a legjobbak nyertek. A Task Force mindent az általuk felállított számítógépes rendszerre bízva választja ki a pontozó és vezető bírókat, így lehet az, hogy van olyan pontozó bíró, aki annak ellenére, hogy rengeteg 4:1-ben marad alul, folyamatosan dolgozik, míg mások napokat pihennek. Vagy a vezetésben, ami minden bíró álma, van, aki már két döntőt is vezetett annak ellenére, hogy nem a legalkalmasabb rá. Volt olyan, aki a két döntőjét egy napon vezette! Nem biztos, hogy egy törékeny nőnek kell vezetni a szupernehézsúlyú elődöntőt, de most a rendszer ilyen, reméljük változni fog hamarosan. Most az erőszakos, rakkolós bunyó megy, azt kell pontozni, de üdítő esemény az, amikor a klasszikus ökölvívókat vezethetik, vagy pontozhatják a bírók. Nagy öröm és szakmai élvezet volt látni néhány nemzet ökölvívóját, akik azért még gyönyörű ökölvívást mutattak, mint Kazahsztán, Üzbegisztán, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország és a nagy kedvencem Kuba, akik végül négy aranyat nyertek. A favoritom La Cruz, akinek volt szerencsém vezetni a döntőjét a 2016-os riói olimpián. Szóval azért még a klasszikus ökölvívás jelen van a sportágban, mi sem mutatja jobban, mint, hogy az olimpiai bajnokok minden súlycsoportban a hagyományos ökölvívás képviselői lettek. Csak a kiemelkedő technikai szinten lévő klasszikus bokszot képviselő ökölvívók nyertek az erőboksszal szemben Tokióban. Ahogy azt Szántó Öcsi bácsi mondaná, egy magasan képzett ökölvívónak meg kell tudni oldania a verekedő bunyósokat is. Mindannyiunk nagy felelőssége, hogy vállvetve, összefogva ki-ki a maga szakmájában a maximalitásra törekedve segítse, imádott sportágunk fennmaradását, fejlődését! Reméljük az új AIBA, szakmai alapokon működő rendszere kiszűri ezeket a hibákat és reformjaik segítségével újra a régen kivívott helyére kerül az ökölvívás,” foglalta össze tokiói tapasztalatait Juhász Roland, elsősorban bírói szemüvegen nézve az eseményeket.
