Húsz évvel ezelőtt, 2003. október 16-án, 77 éves korában hunyt el a magyar sporttörténelem és a magyar ökölvívás egyik legsikeresebb alakja, a legendás Papp László.
Papp László a BVSC öklözőjeként kezdett versenyezni, 1946 és 1956 között hét országos bajnokságot nyert. 1949-ben és 1951-ben megnyerte az amatőr Európa-bajnokságot. Az 1948-as londoni olimpián középsúlyban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben nagyváltósúlyban diadalmaskodott. Ez a páratlan bravúr – háromszor egymás után olimpiai aranyat szerezni – neki sikerült először. Azóta Teófilo Stevenson és Félix Savón (mindketten kubaiak) volt képes erre. Profiként 1957-től 29 találkozót vívott, ebből huszonhetet megnyert és kettő döntetlennel zárult, azaz veretlen maradt és profi Európa-bajnoki címet szerzett, ám profi pályafutását sem sikerült világbajnoki címmel megkoronáznia. Máig nem pontosan tisztázott politikai okokból nem engedték megküzdeni a világbajnoki címért.
Visszavonulása után edzőként tevékenykedett, a válogatott szövetségi kapitányaként (1969–1978, 1979–1992), Adler Zsigmond társaságában is számos siker kovácsa volt. A legemlékezetesebb talán a papírsúlyú Gedó György olimpiai aranyérme (München, 1972).
Hosszú, súlyos betegség után életének 77 évesen távozott az élők sorából.
Az ő nevét viseli az ország egyik legnagyobb zárt sportlétesítménye, a Papp László Budapest Sportaréna.