Ez volt a legnehezebb út. Itthon forradalom, bizonytalanság és aggodalom a családért. Papp Laci ráadásul sérült, fáslizott kézzel és 30 évesen – a korszellem szerint már „öregnek” kikiáltva – lépett szorítóba a világ túlsó felén. De ő tudta: most kell a legjobban küzdenie
A döntőben a feltörekvő, fiatal és robbanékony amerikai José Torres várt rá. A Legenda azonban sérült kézzel is úgy irányította a mérkőzést, mint egy karmester: tiszta rutinnal, szívvel és elképesztő taktikával őrölte fel a jövő profi világbajnokát.
Torres évekkel később így emlékezett vissza a magyar zsenire:
„Papp úgy ütött, mintha egy téglafal dőlt volna rám minden egyes alkalommal. Csak álltam ott, és azt kérdeztem magamtól: mi a fene folyik itt?”
A végső gonggal megszületett a csoda: Papp László lett a világon a legelső ökölvívó, aki három egymást követő olimpián is aranyat nyert!
Ám a legnagyobb diadala csak ezután jött. Miközben a delegáció jelentős része a kint maradást választotta, Laci azonnal jelezte, hogy ő biztosan nem. Amikor a felesége a telefonban aggódva megkérdezte tőle, hogy a itthoni bizonytalanság miatt ne meneküljön-e el ő is a másfél éves kisfiukkal, a Bajnok határozottan felelt:
„Nem, én jövök haza. Mi lenne, ha minden magyar elmenne, és ha egyszer szükség lesz ránk, nem lesz itthon magyar?”
A Trilógia teljes. A Legenda örök.