Sermer György, a magyar ökölvívó társadalom megbecsült és tisztelt alakja életének 86. évében, 2018. január 11-én elhunyt.
A boksszal még a budapesti Abonyi úti gimnáziumban ismerkedett meg, saját elmondása szerint itt „fertőzte” meg egy életre a bunyó, innentől nem volt kérdés, hogy milyen irányban megy tovább. 1958-ban jelentkezett egy bírói tanfolyamra, majd óriási lelkesedéssel, alázattal és szorgalommal előbb szpíkerként, majd időmérőként és pontozóként, végül pedig vezetőbíróként tevékenykedett, sőt, néhány évvel később már nemzetközi mérkőzéseken is dolgozhatott.
Páratlan pályafutás az övé, hiszen 1958-ban tette le a III. osztályú bírói vizsgát, ezt követően pedig alig öt évvel később, 1963-ban a moszkvai Európa-bajnokságon már AIBA R/J vizsgát szerzett. Innen már mondhatjuk, hogy egyenes út vezetett a szakma csúcsát jelentő ötkarikás játékokra. Első olimpiája bíróként Tokióban volt, 1964-ben. Egy pillanatra álljunk is itt meg, és gondoljunk bele abba, micsoda teljesítmény, hogy mindössze hat évre volt szüksége ahhoz, hogy III. osztályú bíróból olimpián tevékenykedő bíró legyen. Négyszer pontozott vagy vezetett mérkőzést a nyári játékokon (1964, 1972, 1980 és 1984), további négy alkalommal pedig bíróküldőként vagy zsűritagként dolgozott, utoljára 1996-ban, Atlantában.
Sermer neve több szempontból is etalon lett a szakmában. Élete első olimpiáján (1964) egy nem mindennapi eseménynek lett részese, mert miután sorozatos szabálytalanságok miatt leléptette Valentin Lorent, az egész egyszerűen rátámadt. Szerencsére nem történt komolyabb baj, mert gyorsan beugrottak többen is a ringbe és lefogták a spanyol fiút, de a történtekről látványos képek készültek, amelyek természetesen bejárták a világsajtót.
Karrierje egyik legnagyobb elismerésének mégsem egy olimpiai megbízást tartott, hanem egy Akropolisz-kupán való részvételt, mert a görög sportvezetők a világ két legjobb bíróját akarták a versenyükre semleges bírónak meghívni, és az egyik meghívót Sermer kapta…
Sermer György az olimpiák mellett is fantasztikus nemzetközi pályafutást tudhatott a magáénak, hét világbajnokságon és tizenegy Európa-bajnokságon is viselt tisztséget. 1978-tól EABA VB tag, 1982-től az AIBA bíró bizottságának tagja volt. Itthon 1964 és 1989 között volt a MÖSZ bíróbizottság elnöke, valamint 1990-1996 október 15-ig volt a MÖSZ elnöke. 1996-ban leköszönt a MÖSZ vezetői posztjáról és civil munkájából, az Orion-Herrnböck elnök-vezérigazgatói állásából is nyugdíjba vonult. 2008-tól, mint a Vasas-Süllős ökölvívó szakosztály technikai igazgatója dolgozott, később pedig megkapta a sportág érdekében kifejtett tevékenységéért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség érdemrendjét.
A család tájékoztatása szerint búcsúztatására szűk körben kerül majd sor.
Nyugodjék békében, legyen neki könnyű a föld.
Fotó: vasassc.hu