Kedden elutaznak legjobbjaink a hamburgi elit világbajnokságra
Befejezte felkészülését az augusztus 25. és szeptember 2. között esedékes hamburgi férfi elit világbajnokságra a három kvalifikált ökölvívónk, Kovács Richárd (64 kg), Harcsa Zoltán (75 kg) és Hámori Ádám (91 kg). A 24 éves Harcsának ez a negyedik világbajnoksága, a 19 éves Kovács és a 22 éves Hámori vb-újonc. A keddi elutazás előtt a tatai edzőtáborban beszélgettünk velük és ifjabb Balzsay Károly szövetségi kapitánnyal, akinek a harkivi Eb után ez lesz a második nagy erőpróbája a válogatott szakvezetőjeként. Legutóbb Káté Gyula nyert érmet világbajnokságon, egy bronzot, a 2009-es milánói eseményen.
Balzsay kapitány kezdésként összefoglalta a felkészülés tapasztalatait.
– Összesen nyolc hét állt rendelkezésünkre a harkivi Európa-bajnokság és a hamburgi vb között, szóval olyan túl sok időnk nem volt, már csak azért sem, mert a megterhelő kontinensbajnokság után kaptak egy kis pihenőt a versenyzőink. Budapesten, a Vasas edzőtermében kezdtük meg a felkészülést, majd a Mátrában, illetve Gyöngyösön tartottunk futótréningeket, azután újból a Fáy utca következett. Végül a világbajnokságot megelőző utolsó négy hetet a tatai edzőtáborban töltöttük. Nem akartam, hogy végig egy helyen legyünk, ahogy az az Eb-felkészülésnél történt, nehogy a monotonitásba belefásuljanak a srácok. Az elején színesíteni akartam a programot, hogy visszajöjjön a kedvük, megjöjjön az éhség a munkához. Ezért állandóan kocsikáztunk, hegyet futottunk, itt voltunk, ott voltunk, s közben természetesen kesztyűztünk is.
- Milyen ellenfelekkel?
A kőszegi Ostrom Kupa a város főterén kiváló lehetőséget nyújtott a bemutató kesztyűzésre, megfelelő ellenfelekkel, bár fejvédőben, a sérülések elkerülése végett. Bemutattuk a közönségnek, hol tartunk a felkészülésben, Kovács Richárd, 64 kilós reménységünk például egy kubai ellen, akit a szlovákok próbálnak honosítani. No és végül az utolsó előtti héten megérkeztek Tatára a Dominikai Köztársaság bunyósai, a négy, vb-re kvalifikált versenyzőjük, akikkel színvonalas, iszonyúan hasznos munkát tudtunk végezni.
- Mit tudhatunk karibi kesztyűpartnereinkről?
A négy dominikai fiú közül a 22 éves, 56 kilós Leonel de los Santos a legnevesebb, az Amerikai Konföderáció idei bajnoka, a döntőben a kubai Javier Ibanez ellen győzött. A könnyűsúlyú Alexys Miguel De La Cruz 21 éves, a 64 kilós Elvys Severino Rodríguez – aki az amerikai kontinentális selejtező döntőjében csak a kubai Andy Cruztól kapott ki – ugyancsak, miként a 69 kilós Juan Ramón Solano Santos is. Zseniális bokszolók valamennyien. Severino Rodríguez Kovács Richárdnak nagyon feladta a leckét, öt menetet bokszoltak, a kicsik, az 56 és a 60 kilósok pedig az U22-es válogatottunk versenyzőivel kesztyűztek. A 69 kilós bokszolójukkal pedig Harcsa Zoltán vívott meg, roppant hasznos volt ez a találkozó. Minden tekintetben más stílust képviselnek, mint amilyenhez mi itt Európában hozzászoktunk. Erőszakos, verekedős a harcmodoruk, minden helyzetben támadnak, ugyanakkor eszes, dinamikus, magas, vékony, szálkás ökölvívók. Nem a mifelénk megszokott harcmodort képviselik, ami nyilván kubai edzőjüknek, Armando Martíneznek is köszönhető. Nem is tudom elmondani, mennyire jó volt nekünk ez a kesztyűzés egy héten keresztül, közvetlenül a világbajnokság előtt, ahová augusztus 22-én utazunk el.
- Milyen szerepléssel lenne elégedett a hamburgi világbajnokságon?
A harkivi Eb előtt sem fogalmaztam meg konkrét, helyezésekben mérhető célkitűzést, most sem teszem. Saját magamban eldöntöttem, mivel lennék elégedett, s amikor hazajöttünk, majd elmondom, ebből mit valósítottunk meg.
- Egy érem benne van a pakliban?
Mindig benne van, a srácok felkészültek, Harcsa Zoli tapasztalata, ismertsége, meccsrutinja megvan ehhez – jó, hogy itt áll mellettem, és hallja… –, ő eljuthat a legjobb négyig, a 64 kilós Kovács Ricsi és a 91 kilós Hámori Ádám tapasztalata talán még kevés ehhez, de megvan bennük a harcosság ahhoz, hogy akár több meccset is nyerjenek egymás után.
A 24 éves korelnök
A középsúlyú Harcsa Zoltán, a maga 24 évével válogatottunk korelnöke, a 2011-es bakui, a 2013-as almaty-i és a 2015-ös dohai után a negyedik világbajnokságára készül. Zoli a 2010-es szingapúri ifjúsági olimpián tette le a névjegyét egy harmadik helyezéssel.
„Hú, az se tegnap volt, hála Istennek, azóta nagy utat jártam be, rengeteg jó eredménnyel, úgyhogy bizakodó vagyok. Hogy meddig juthatok, az sok mindentől függ. A sorsolástól, meg hogy a mérkőzés napján hogyan ébredek föl. Szeretnék jó ökölvívást bemutatni a hamburgi közönségnek. Bízom benne, hogy ez a jó bunyó célra fog vezetni. Az utóbbi két kesztyűzés azt mutatta, igenis jó formában vagyok, tíz menetet bunyóztam a dominikai Solanóval. Egy az egyben a kubai stílust, ezt a kicsit lassú, nyugodt, kimért, a réseket kereső harcmodort követik. Visszajöttek a kubai edzőtáborok emlékei… Olyan dolgokat is meg tudtam csinálni ellene, amilyenekre nem is nagyon számítottam. Bizakodó vagyok, jól érzem magam.
Hámori győztes meccseket tervez
Hámori Ádám 22 évesen jutott el élete első felnőtt világbajnokságára. Varsányi Áron tanítványa visszafogottan tervez.
„Abszolút jól sikerült a felkészülésem, az utolsó héten kicsit csiszolgattuk a formámat. Jó az állóképességem, jó állapotban vagyok. A súlyommal nincs baj, állandóan 91 kg körül mozgok. Hogy mivel lennék elégedett? Győztes mérkőzésekkel szeretnék hazajönni. A mi súlycsoportunkban huszonhatan lesznek, nem lesz könnyű.”
Leónidász nyomdokain a 19 éves újonc
A nyíregyházi Kovács Richárd – a helyi egyetem másodéves történelem, testnevelés tanári szakos hallgatója – a 64 kilóban eljutott a legjobb nyolcig a harkivi Eb-n, és ezzel vívta ki a részvételi jogot a világbajnokságon – mindezt 19 éves fejjel!
„Nagyon várom a rajtot, izgatott vagyok, bízom benne, hogy minden jól sikerül. Teljesen pozitívan állok a dolgokhoz, remélem, minden jól fog elsülni. Nagyon hasznosak voltak a közös edzések a dominikai bokszolókkal, mintha csak kubaiakkal bunyóztunk volna! Az egyetemen még csak az ókoron vagyunk túl, mondjuk, egy spártai hős, Leónidász király akár a példaképem is lehet Hamburg előtt! A világbajnokságon éremmel lennék elégedett.”
Ch. Gáll András