Harangi Imre szerezte a sportág harmadik aranyérmét a grandiózus 1936-os berlini játékokon
Kocsis Antalt, és Énekes Istvánt követően Harangi Imre lett a magyar ökölvívósport harmadik olimpiai bajnoka, aki Berlinben jutott a csúcsra. Négy évvel Énekes sikerét követően ezúttal nem a legkisebbek között érte el a magyar boksz a következő nagy sikerét, Harangi Imre a könnyűsúlyúak között lett aranyérmes az 1936-os berlini olimpián.
A berlini olimpiai játékokon már több mint négyezer versenyző szerepelt, és amelyre Németország rengeteg erőforrást áldozott. Új, százezer főt befogadó stadion épült Berlinben, és híres marad arról, hogy ez volt az első olimpia, amelyről televíziós felvételek is készültek. 41 ország közvetítette az eseményt rádióban, míg a német propaganda gépezet egy akkoriban hatalmas összegnek számító 7 millió dolláros grandiózus filmet készített az Olimpiáról bemutatva rengeteg technikai újítást.
Az 1936-os berlini olimpia ökölvívótornáján 31 nemzet 179 bokszolója vett részt, amely hatalmas mennyiségi és egyben minőségi fejlődést is jelentett. Első alkalommal került kiosztásra a Val Barker díj 1936-ban, amelyet az olimpia legjobb ökölvívója kapott. Németország, Franciaország, Argentína, Olaszország és Finnország mellett hazánk is feliratkozhatott az olimpiai aranylistára Berlinben.
A magyar ökölvívás fejlődését nagyban segítette, hogy mind az 1930-as, majd azt követő 1934-es Európa-bajnokságot Budapest rendezhette meg, amely jelentős motivációt jelentett versenyzőinknek. Ez utóbbin Énekes István és Szigeti Lajos révén két magyar első helyezés mellett négy ezüstérmet is szerzett a magyar csapat.
A berlini olimpiára minden eddiginél nagyobb, hat fős magyar ökölvívócsapat utazhatott ki remek előjelekkel, és a válogatott csapattalálkozókon rendszerint győzelmeket aratva. Az 1934-es budapesti Európa-bajnokság egyik ezüstérmes, Harangi Imre a svájci Robert Seidel ellen kezdett Berlinben, és könnyed győzelemmel jutott be a legjobb nyolc közé.
A Mávag Gépgyári Sportegyesület tagja már a legjobb négy között tudhatta magát, miután a Fülöp-szigeteki Jose Padilla Jr. sem tudta megállítani. Harangi következő ellenfele az elődöntőben a dán Poul Kopa ellen is pontozásos győzelmet könyvelhetett el a magyar versenyző. Harangi a döntőben egy régi ismerőssel, az észt Nyikolaj Sztepulov ellen egy szoros mérkőzésen szívét-lelkét kitéve győzött, és Magyarország harmadik olimpiai ökölvívó aranyérmét ünnepelhette.
Frigyes Dezső szintén Eb-ezüstérmes volt 1934-ben, akárcsak Harangi, és az elődöntőig masírozott Berlinben is. A dán Sigfred Hansen, és a kanadai Billy Marquart legyőzését követően a későbbi győztes argentin Oscar Casanovas állította meg a legjobb négy között. Az 1920-as és az 1930-as években még küzdeni kellett a harmadik helyezésért a versenyeken, nem osztottak ki két bronzérmet, így Frigyes Dezsőnek is ringbe kellett lépnie még egyszer elődöntőbeli vereségét követően. A negyedik helyezés lett végül az övé, miután a hazai környezetben szereplő német Josef Miner legyőzte a 23 éves magyart.
A korszak legjobb magyar nehézsúlyú versenyzője Nagy Ferenc a belga Albert Robbe, és a svéd Olle Tandberg legyőzésével szintén a legjobb négyig jutott el. A 20 éves ceglédi ökölvívó politikai okok miatt nem léphetett ringbe az elődöntőben a német Herbert Runge ellen, és a bronzmeccsen sem bokszolhatott a norvég Erling Nilsen ellen.
Váltósúlyban Mándi Imre szintén két győzelmet aratott a berlini olimpián, előbb az olasz Umberto Pittori, majd az amerikai Chester Rutecki ellen nagy skalpokat gyűjtött be a selejtezők alatt, de a negyeddöntőben a későbbi aranyérmes finn Sten Suvio megállította, így ötödik helyezéssel zárt 1936-ban.
Kubinyi Frigyes a legjobb tizenhat között búcsúzott, de ő is a későbbi aranyérmestől kapott ki, az olasz Ulderico Sergo meg sem állt a végső győzelemig. Az Európa-bajnok és már az 1932-es Los Angeles-i olimpián is szereplő Szigeti Lajos is a legjobb tizenhat között szenvedett vereséget, a csehszlovák Josef Hrubes bizonyult jobbnak tőle.