A harmincharmadik magyar ökölvívó bajnokság 1956-ban zajlott a budapesti Sportcsarnokban, amelyen sportágunk háromszoros olimpiai bajnoka, Papp László utolsó alkalommal nyert országos versenyen. A tíz aranyérmes közül hatan megvédték 1955-ben megszerzett címüket az országos bajnokságon.
1956-ban a magyar szövetség négy versenynap alatt szervezte meg az eseményt, vegyes lebonyolítási rend alapján. Az első versenynapon úgynevezett kvalifikációs negyeddöntőkre került sor, a győztesek továbbjutottak a fő körbe. A súlycsoportonkénti 4-4 továbbjutó a második, a harmadik, és a negyedik versenynapon megmérkőzött mindenki-mindenki ellen, így alakultak ki az arany-, ezüst-, és bronzérmesek a kategóriákban. Egy vesztett találkozó a fő körben így nem zárta ki annak lehetőségét, hogy valaki aranyérmet szerezzen.
A Budapesti Vasas képviselője, Nagy József mindhárom mérkőzését megnyerte a fő körben, Oláh Mártont, és Bálint Lászlót is legyőzve, megszerezve a légsúly magyar bajnoki címét. A Budapesti Honvéd első aranyérmét Riskó Ferenc szállította, aki szintén minden ellenfelét legyőzve lett országos bajnok.
A Budapesti Vörös Lobogót képviselő Horváth István 1953-ban, 1954-ben, és 1955-ben is megnyerte a pehelysúlyt (57kg) az országos bajnokságon, és negyedik címét gyűjtötte be 1956-ban. Kisfalvi István 1950-ben ezüstéremig jutott, 1951-ben pedig első magyar bajnoki címét ünnepelhette, majd ezt követően nagy szünet következett be a pályafutásában. Egészen 1956-ig kellett várnia egy újabb nagy sikerre a Budapesti Kinizsi versenyzőjének, amikor sikerült megnyernie a könnyűsúlyt (60kg).
A Budapesti Vörös Lobogó második aranyérmét Balogh Tivadar szerezte, akinek sikerült az 1955-ös bronzérmét aranyra cserélnie. A Kaposvári Dózsa remek technikai tudású versenyzője, Dőri András 1952-ben nyerte első magyar bajnoki címét, amelyet két évvel később főiskolai világbajnoki cím követett. A kétszeres Eb-csapattag Dőri 1956-ban harmadik magyar bajnoki címét ünnepelhette, amellyel kivívta a melbourne-i olimpiai indulás jogát is egyben.
Papp László 1952-ben még a Budapesti Bástyát képviselte, míg 1956-ban már a Budapesti Vasast. Papp Laci az 1956-os magyar bajnokságon már kétszeres olimpiai-, és Európa-bajnokként szerepelt, és minden idegszálával készült a harmadik ötkarikás aranyra. Harminc esztendősen az egész világ egyik legjobbjának, és legrutinosabbjának számított, a magyar bajnokságon minden ellenfele feladta ellene a küzdelmet. 1956-ban szerezte utolsó országos bajnoki címét, amelyet zárásként a melbourne-i olimpiai arany követett.
A Budapesti Honvéd második aranyérmét Ráduly István szerezte meg a középsúlyban (75kg), megvédve egy évvel korábban megszerzett trónját. A Győri Dózsa aranyérmét Horváth Béla szállította a félnehézsúlyban, első alkalommal menetelve az első helyezésig. Szabó László is a félnehézsúlyban (81kg) szerezte korábban első magyar bajnoki címét, 1955-ben, és 1956-ban pedig már a legnagyobbak között jutott el az aranyig.
A győztesek listája az 1956-os magyar bajnokságról
Légsúly (51kg): Nagy József, Budapesti Vasas
Harmatsúly (54kg): Riskó Ferenc, Budapesti Honvéd
Pehelysúly (57kg): Horváth István, Budapesti Vörös Lobogó
Könnyűsúly (60kg): Kisfalvi István, Budapesti Kinizsi
Kisváltósúly (63,5kg): Balogh Tivadar, Budapesti Vörös Lobogó
Váltósúly (67kg): Dőri András, Kaposvári Dózsa
Nagyváltósúly (71kg): Papp László, Budapesti Vasas
Középsúly (75kg): Ráduly István, Budapesti Honvéd
Félnehézsúly (81kg): Horváth Béla, Győri Dózsa
Nehézsúly (+81kg): Szabó László, Győri Vasas