A londoni olimpia több volt, mint a világ legjobbjainak összecsapása: a háború utáni éledezés, a remény és a sóhajokat felváltó hálahangok domináltak. Nem beszélve arról, hogy az emberek szó szerint éhezték a sikert, az „önfeledt” szurkolást
Így az sem csoda, hogy a fináléban a világ számára akkor még alig ismert, vékonydongájú Papp Lászlóról a hazai közönség azt gondolta, a 22 éves fiú fütyüléssel, ellenséges hangorkánnal is simán legyőzhető. Ha mégsem, akkor ott a szorítóban a kedvencük, Johnny Wright…
A Wembley Empire Poolban a szervezők konkrétan egy hatalmas úszomedence fölé ácsolták a ringet. Ebben a fülledt csarnokban 10 ezer brit szurkoló zúdított elképesztő füttykoncertet Lacira.
Ám a csodamagyart más takitkával engedte útjára itthonról a nevelőedző, Fehér István: bármi történik, ne foglalkozzon semmivel, csak táncoljon, a többi jön magától. Laci szófogadó fiú volt, igaz, a tánc mellé becsempészett pár olyan kunsztot is, amitől sima 3-0 lett a vége. A végső győzelemig vezető út sem volt semmi: 3 KO, 1 pontozásos győzelem
Nagy meglepetésre, az addig ellenséges közönség felállva tapsolta a magyart, az egyik vezetőnk ruhástól beugrott a ring alatti medencébe, Laci bevallotta, hogy őt az ellenszél feltüzelte, Wright pedig ennyit mondott: „Papp nem ember, hanem egy gép.” Mi inkább maradunk a királynál
És Papp László a rá jellemző alázattal, emberséggel és hatalmas szívvel Londonban magabiztos tartással rálépett a halhatatlanság felé vezető útra
#Papp100#Aranytrilógia#PappLászló#London1948#Wembley#BokszLegenda#MagyarSikerek#Sporttörténelem
