Gyászol a magyar ökölvívás és a magyar sport: 82 éves korában hosszú betegség után elhunyt Szántó Imre ökölvívó mesteredző (1943–2026), korábbi szövetségi kapitány, a mindmáig utolsó magyar olimpiai bokszarany, Kovács István atlantai sikerének kovácsa.
Az ő esetében nyugodtan kijelenthető, hogy a vér nem vált vízzé, hiszen édesapja, id. Szántó Imre a Budapesti Honvéd legendás ökölvívó-szakosztályában edzősködött, az ifjabbik Szántó pedig a szakma minden csínjával-bínjával felvértezve a nyolcvanas évek végén került a juniorválogatott élére és Papp László mellé a magyar felnőttválogatott ringsarkába.
Barcelona után a kezébe került a karmesteri pálca, és egészen az athéni játékokig, tizenkét éven át az ő jellegzetes, rekedt hangján szóltak a taktikai utasítások a kilencvenes-kétezres évek nagy generációja, Kokó, Madár és a többiek felé.
Az 1996-os olimpián nem véletlenül került a döntő után az ő nyakába is az arany, hiszen Kokó tudta, mit köszönhet az akkor már nemcsak kapitányi minőségében, hanem személyi edzőként is a felkészülését segítő mesternek. Szántó karrierjében az 1997-es budapesti világbajnokság a másik csúcs: a szép emlékű Budapest Sportcsarnokban Kovács István mellett az ifjú Erdei Zsoltnak is szólt a magyar himnusz.
Az elmúlt években már visszavonultan élt, tavaly még ott volt a MÖSZ centenáriumi ünnepségén, mint ahogyan tavasszal Papp László 100. születésnapján is. Már nagyon betegen.
Szeptember 7-én lett volna 83 éves.
Szántó Imrét a Magyar Ökölvívók Szövetsége saját halottjának tekinti. A ma induló nyíregyházi országos bajnokság szomorú emlékezéssel kezdődik.
Isten Önnel, Öcsi bá! Nyugodjon békében. 
