Az első lépéshez Jack London novellája kellett. A folytatáshoz és az építkezéshez remek mesterek, Szun-ce hadviselési elvei, illetve kung-fu és vívókönyvek. Tizenkilenc évesen már olimpiai bronzérmes. A magyar ökölvívás legelső világbajnoki dobogósa, és háromszoros Eb-ezüstérmese nem a nyers erőben, hanem az intellektusban hitt a kötelek között. És ki mondhatja el magáról, hogy pozitív a mérlege a sportág hazai zsenije, Kovács „Kokó” István ellen? Váradi János. Vele lapoztuk át a múltat a 103. Papp László Elit Ökölvívó Magyar Bajnokságon: szóba kerültek a legendás edzők, a titkos taktikák és a könyvek, amelyek hozzájárultak a bajnok és a vívó öklöző születéséhez.
A Szántó-család öröksége
A magyar ökölvívás gerincét mindig is az olyan dinasztiák adták, mint a Szántó család. Váradi János pályafutása több szálon kapcsolódott a nemrégiben elhunyt Szántó Imrével és édesapjával, Csöpi bácsival. Kapcsolatuk szakmai és emberi tiszteleten alapult, amely már a KSI edzőtermében elkezdődött.
Csöpi bácsi napokig csak figyelte a srácokat az edzéseken, majd egyszer csak odasétált Váradihoz. Onnantól kezdve már szinte csak hozzá ment oda. Amikor a fiatal bunyós rákérdezett, hogy a többiekkel miért nem foglalkozik, a legendás mester csak annyit mondott: „Hagyjuk őket, veled érdemes beszélgetni.”
Később, 1988-tól már Szántó Öcsi bácsival is dolgozott a válogatottnál. Váradi nem volt átlagos versenyző, folyamatosan kereste a megújulást. Bevezetett egy sajátos újítást: csuklónehezékkel és bandázzsal megerősített kesztyűben kezdett zsákolni az erő és állóképesség fejlesztésére.
„Megkértem Öcsi bácsit, hogy erősítse meg a bandázst, nehogy elszálljon. Kérdezte, miért csinálom? Mondom, hogy erősebb legyek. Végiggondolta, és azt mondta: ’Jó, Jani, csináljuk.’ Akármennyit is tudott erről a szamáról, elfogadta. Mert ő ilyen volt, nem számított, hogy fiatal mondja, vagy akár olyan, aki nem feltétlenül ért hozzá, ha jónak találta, elfogadta.”
Bár a sors úgy hozta, hogy a civil élet felé kellett fordulnia, és nem tudott Öcsi bácsi mellett segédedzőként dolgozni a válogatottnál, máig büszke arra, hogy Szántó Imre erre felkérte, és arra is, hogy a kapcsolat és a baráti beszélgetések a versenyeken mindvégig megmaradtak.
„Csak jót tudok róla mondani. Szakmailag és emberileg is egy kooperatív, jó ember volt.”
A Kokó elleni pozitív mérleg
Kevesen mondhatják el magukról, hogy a sportág egyik legnagyobb magyar egyénisége, Kovács Kokó István ellen pozitív a mérlegük. Váradi Jánosnak ez is sikerült: három összecsapásukból kétszer ő hagyta el győztesen a szorítót.
„Igen, 2-1-re vezetek. Háromszor mérkőztünk, kétszer legyőztem Kokót. A harmadikon, a magyar bajnokságon találkoztunk, ott sajnos – lehet, hogy amúgy is megvert volna –, de elkalibráltam a felkészülésemet, és ott ő győzött.”
Jack Londontól Szun-ceig: A ring mint észjáték
Míg Váradi nevelőedzője, Szántó József azt vallotta, hogy nem alkalmazkodni kell, hanem letörni az ellenfelet, az olimpiai bronzérmes klasszis egészen más filozófiát alakított ki magának. Úgy vélte, az életben és a kötelek között is mindenhez alkalmazkodni kell, és fel kell fedezni az ebben rejlő lehetőségeket.
A többszörös magyar bajnok a sportág szépségeit és a „hősöket” nem a tévében, hanem Jack London A mexikói című novellájában fedezte fel először, ennek hatására indult el a ring felé. Később a kezébe kerültek Szun-ce stratégiai írásai, valamint a karate, a kung-fu, sőt, még a vívók és a labdarúgók szabálykönyvei is. Mindenből tanult, és mindent átfordított az ökölvívás nyelvére. Neves ökölvívóktól, mesterektől, Badari Tibortól, Orbán Sándortól és Kajdi Jánostól is a technikai fölény fontosságát leste el.
„Az ökölvívás küzdősport, de technikai sportág. Technikailag felkészültnek kell lenni. Szun-cét kell figyelembe venni, aki a stratégiai törvényeket leírja: ott támadj, ahol nem védekeznek, ott védekezzél, ahol támadnak. Elhatároztam, hogy én nem olyan ökölvívó akarok lenni, aki üt százat és kilencvenkilencet visszakap, hanem inkább csak ütök tízet, és egyet kapjak vissza. Ez volt a filozófiám.”
Üzenet a jövő bajnokainak
A legenda szerint tévhit, hogy a boksz károsan hat az egészségre. Minden sport úgy hat, ha túlzásba visszük. Amennyiben a versenyző felkészült, a szabályok, a bírók és az orvosok vigyáznak rá a ringben. A mai fiataloknak azt kívánja, fedezzék fel a sportág valódi mélységeit az interneten vagy a könyveken keresztül, mert a szorítóban nemcsak fizikumra, tehetségre és erőre van szükség, hanem az intellektusra is, és akkor ők is büszkén állíthatják: ökölvívó vagyok, nem bunyós…
