Papp László ekkor már nem titkos fegyver, hanem a világ ökölvívásának fénylő csillaga. Amikor a szorítóba lépett, nem verekedés, hanem tiszta művészet zajlott
A védjegyszerű, utánozhatatlan fordított alapállása és a villámgyors balegyenesei ellen nem volt ellenszer, vetélytársai sokszor csak a levegőt püfölték…
A döntőben a dél-afrikai óriás, Theunis van Schalkwyk várt rá. Sokan féltették a magyart az ellenfél fizikai fölényétől, de Laci nem nyers erővel, hanem elképesztő ringintelligenciával valóságos mesterkurzust tartott. Bár a dél-afrikai hősiesen a padlóról is felkelt, a végén már ő is csak elismerően gratulált a zseninek.
Megszületett a második olimpiai arany, ezúttal nagyváltósúlyban!
„Ez volt a legnehezebb olimpiám, mert négy tengerentúli ellenfelem is volt” – emlékezett vissza később a Bajnok.
Helsinki dobogóján mégis ugyanaz az alázatos angyalföldi srác állt, aki kitartással, szívvel és rengeteg munkával hatalmas betűkkel írta be magát a történelemkönyvekbe, és talán fel sem fogta, vagy nem is foglalkozott azzal, hogy immár öles léptekkel haladt a halhatatlanság útján..
